Kaptalantoti.hu
Elérhetőségek

Üdvözlet
Felhasználónév:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

[ ]
[ ]

Helytörténet
TartalompdfIcon_dl.jpg

Összefoglaló
Káptalantóti a Balaton-felvidéken, Tapolcától 6 km-re helyezkedik el. A kis falut a Tapolcai-medence szélén a Szent György-hegy, a Csobánc, a Gulács és a Tóti-hegy bazalt tanuhegyek ölelik át. Nevéből a Káptalan előtag azzal kapcsolatos, hogy a faluban egykor a győri káptalannak voltak birtokai. A Tóti név eredete valószínüleg nem a szlovák nemzetnévből származik, hanem a délszláv (szlovén-horvát) népcsoporthoz tartozó tót népnévből képződött. A két részből, Felső (később: Káptalan) -tótiból és Alsó (később: Nemes) -tótiból álló falu 1848-ban egyesült, azaz Nemestóti beolvadt Káptalantótiba. 1256-ban még Tothy néven említették egy okiratban. Templomának első említése 1272-ből való, de a középkori épület elpusztult, és nem is települt újra. A XIII. században épült román stílusú templomának romjai ma is láthatóak (Sabar-hegyi templomrom). A falu lakossága a szőlőművelésből élt. A gazdák a Bodóki-hegyen állították fel a bor védőszentje, Szent Orbán szobrát. Káptalantótit többször felégette a török, lakói a harcok és az adók elől elmenekültek, majd később visszatértek és a község újratelepült. A ma is álló római katolikus temploma 1765-73 között épült barokk stílusban, oltárképe 1828-ban készüt, amelyen Szent Márton püspököt láthatjuk. A településnek jelenleg kb. 500 lakosa van, ennek nagy része idős ember.
Vissza az elejére

Káptalantóti településföldrajza
Káptalantóti a középkorban Thoty, a múlt században nemes- és Káptalantóti Veszprém megye Tapolcai-medencéjében, a Balaton északi partján fekszik. A falu legmagasabb pontjáról, a templomdombról körültekintve, északról a várromokkal koronázott Csobánc, nyugatról a bazalt kőzsákokkal csipkézett Szentgyörgy-hegy teszi változatossá a körképet. Délnyugatról a Gulácsi hegy, délről pedig a Tóti hegy erdős bazaltkúpja zárja le a láthatárt. Ha rátekintünk a Magyarország Régészeti Topográfiájának térképeire, láthatjuk, hogy ezen a vidéken az őskortól kezdve számos leletre bukkantak, melyek egyértelműen bizonyítják, hogy az a hely minden időben lakott volt. A négyszáz esztendős római uralomról vidékünk számtalan emléke tanúskodik. Nagyobb település lehetett Káptalantóti is. Határában két feliratos kőoltárt is találtak, tehát bizonyára templom is volt, ami mindenképpen jókora falura utal. Mind a kettőt a plébánia területén ásták ki. A római uralom a IV. században ért véget a Balaton vidékén. A népvándorlás századaiban egymást váltották itt a különféle népek: hunok, keleti gótok, avarok stb. Csupán az utóbbiak tudtak hosszabb ideig ezen a vidéken maradni. A mintegy 300 esztendős tartózkodásuk során jelentősebb telepük alakult ki községünk határában is. A falu és a Tóti hegy közötti térségben, az u.n. Bodoki dűlőben napvilágra került leletek alapján 1969 és 1970 nyarán ásatások folytak. Feltehetően több száz sír van e helyen. Az eddig feltárt sírok ugyan egytől-egyig megbolygatottak és kiraboltak voltak, de ennek ellenére számos értékes lelet került elő. A honfoglalást megelőző századokban telepedtek meg vidékünkön a szlávok is. Minden bizonnyal e délszlávok, tótok voltak községünk névadói is.
Vissza az elejére

Községünk története a XVI. századig
Honfoglaló őseink a 899-i itáliai hadjártból hazatérve megsemmisítették Braszlav herceg balatonvidéki hűbártartományát.Néhány hónappal később, 900 nyarán elfoglalták Pannóniát. A törzsek között felosztva az új területet, Káptalantóti vidékét a horka (bíró) méltóságot viselő Kál nemzetség a Vérbulcsu, vagy Lád nem ülte meg. A 998. évi Koppány-lázadásban minden bizonnyal részt vett a Vérbulcsu nemzetség is és ezért vesztette el birtokai nagy részét, s ezeket a veszprémi püspökség kapta meg. Más feltevések szerint a lázadó törzs birtokai részben fejedelmi törzsre szálltak vissza, majd az akkor alakuló győri püspökségnek, később a káptalannak jutottak adományképpen. Így jutott Káptalantóti is a győri káptalan tulajdonába. Természetesen volt itt egyéb fejedelmi és nemesi birtok is. Éppen a nemesi birtokkal kapcsolatban találkozunk Tóti első okleveles említésével, 1270-ben Gyulakeszi és Tóti pere kapcsán1. A káptalani, nemesi és királyi birtokok megosztásáról egy 1272-ből származó oklevélben találunk pontos adatokat. Ezek szerint a király parancsára Sixtus esztergomi olvasókanonok elkülönítette az udvarnokok földjét a hercegi és káptalani népek földjétől. A birtok felét, mely a határ nyugati részét alkotja, az udvarnokok kapták. A határ másik felét újból két részre osztva, a királyi várnép illetve a győri káptalan kapta. A szőlőket azonban továbbra is közösen birtokolják. Az 1300-as évek első felétől kezdve két Tóti szerepel okleveleinkben: Felsőtóti és Alsótóti. E két helység pontos elkülönítése, fekvésének meghatározása ma már elig lehetséges. Egy 1770-es térkép szerint a mai Petőfi és Badacsonyi utcák által határolt keleti terület káptalani birtok volt. A nyugati határrész ?Nemesi birtok?, az északi pedig ?Váruri birtok? névvel volt jelölve. Egy 1832-ből származó térkép alapján az akkori falunak két főutcája volt, kelet-nyugati és észak-déli irányba. Ez utóbbiról jegyzi meg a vázlatrajz, hogy az különbözteti meg a nemes birtokát a káptalanétól. A kelet-nyugati (Petőfi) utcát régebben nemes utcának is hívták. Felsőtótit 1600-ban említik utoljára. Ebben az időben végleg elpusztult. Feltevések szerint Tóti e része, a mai községtől keletre fekvő Sabar-hegy északi lejtőjén helyezkedett el, a középkori templomrom körül. Káptalantóti a középkorban három templommal rendelkező település volt: az egyik Bácson helyezkedett el, a másik a mai Sabar-hegyi rom körül, a harmadik pedig a ma is álló Istenháza. A török idők után már csak Alsótóti épül fel, de elkülönülnek benne a nemesek a káptalan jobbágyaitól, így kapta a legújabb időkig a Nemes- és Káptalantóti nevet. Bács pedig mindmáig a faluhoz tartozik. Arra sem tudunk magyarázatot adni, hogy a község mely részét nevezték Kistótinak. Az 1716-os és 1718-as összeírásban ugyanis szerepel Nemestóti és Káptalantóti mellett egy ilyen nevezetű rész is. Fentebb láttuk már, hogy a XIII. század második felében okleveleink királyi, udvarnoki és hercegi népek birtokairól is beszélnek. Ezek küzül név szerint is ismert a Tóthy család. E feltehetően a Becse-Gergely nemzetségből eredő családnak számos tagja szerepel e kor okleveleiben, amelyből a család jelentőségére, gazdagságára következtethetünk. Ebből a dinasztiából származott később Nemestóthy Szabó család, melynek leszármazottai ma is élnek. Oklevelek szólnak arról, hogy a XVI. században birtoka volt itt a tihanyi apátságnak is, melyhez egy csere útján jutott hozzá. Tóti azonban a ksőbbi időkben nem szerepel a tihanyi apátság földjei között.
Vissza az elejére

A falu története a török időkben
1521 körül a győri káptalan két kanonokot Zala vármegyébe küldött, hogy Tótiban és Zsiden zsoldosokat toborozzanak. A másfélszázados török hódoltság küzdelmes, keserves történetét településünk életében is nyomon követhetjük. Nem csak a török dúlta, rabolta a falvak népét, hanem a hatalmaskodó várurak, várkapitányok is. 1524-ben a káptalan a zala vármegyei hatóságoktól kér védelmet jobbágyai részére. 1538-ban Kecset Márton, a későbbi veszprémi püspök foglalta el a falut. Jobbágyainak kiváltására követséget küldött a káptalan a püspökhöz. Az ügy békés elintézése azonban alig sikerült, mert 1542-ben karhatalommal foglalta vissza a káptalan tóti birtokát. 1550. szeptember 15-én a kapornaki apátság Ujlaki Ferenc győri püspök parancsára perbe idézi Gyulaffy Lászlót (Csobánc ura), Biczó Ferencet (csobánci várnagy) és Tóthy Miklóst, akik fegyveres erővel megtámadták Tótit, a káptalan jobbágyait elhajtották, rétjeit lekaszálták, földjeit learatták, borát elvitték, s a templomot is kirabolták. Veszprém 1552. évi elestével még súlyosabb lett a vidék helyzete. A török most már a Balaton északi partját is rettegésben tartotta és időről-időre végigsarcolta. 1554. novemberében Csobáncot támadta meg, de szerencsére Gyulaffy Lászlót otthon érte az ostrom. A támadás heves volt, hiszen a falak tetejére is sikerült a támadóknak feljutniuk, de a támadások sikertelenek maradtak, s a törökök eltakarodtak a vár falai alól. Természetesen végigrabolták a környékbeli falvakat, köztük a legközelebbit, Tótit is. Ekkor pusztult el a salföldi pálos kolostor épülete is, melyet a szerzetesek már korábban elhagytak. 1564-ben valami oknál fogva elhagyták a jobbágyok Tótit. Hogy pontosan miért is, azt senki sem tudja, csak feltételezések vannak. Egyesek szerint a környéken garázdálkodó hajduk elől menekültek el. Mások azt állítják, hogy súlyosnak tartották terheiket és időleges eltávozásukkal próbálták a földesurat engedékenységre bírni. 1567-ben mindenesetre kérték a káptalant, hogy bocsássa és telepítse őket vissza, amit a káptalan meg is tett. A két Tóti sokat szenvedett a török idők alatt. Hányszor kényszerült menekülésre a szegény nép, hányszor égették fel nyomorult hajlékát, hányszor hajtották el állatait, talán még saját magát is, ha nem tudott idejében menekülni a Bakony közeli rengetegeibe, vagy a környék ingoványos nádasaiba. Ma is él a szájhagyomány, hogy a falun kersztül folyó patakocska medrében futott a nép egy-egy török rajtaütés alkalmával a falutól nyugatra fekvő nádas-vizenyős bozótba, hogy még a lába nyomát se találja meg az ellenség. Felsőtóti a hódoltság korában elpusztult, nem is épült többé újjá. Emlékét - feltevések szerint - csak a sabar-hegyi pusztatemplom romjai hírdetik.
Vissza az elejére

A falu története a XVIII-XIX. században
A török kitakarodása után még sokáig nem indulhatott meg a békés fejlődés és újjáépítés. A XVIII. század első éveiben, II. Rákóczy Ferenc szabadságharcának kezdetén még a császáriak kezén volt Csobánc vára. Ez idő alatt mérhetetlenül sokat szenvedett a környező falvak lakossága a katonaság erőszakoskodása miatt. Mindezek hatását megszenvedte Tóti is. Próbáljuk most nyomon követni a török időket, a kuruc-labanc háborúkat átvészelt falu történetét, fejlődését.

Nemestóti
Az egytelkes nemesek 1630-ból származó összeírása szerint ekkor a községben mindössze 5 nemesi család lakott, Bácson pedig 3. Ez a szám 1738-ra már 21-re emelkedett. 1696-ban Captalantoty-ban a káptalan birtokán 17 jobbágy élt. (Ez az adat nem szól a nemesek számáról, csak a 4 hold szőlőjüket említi.)

Káptalantóti
Életét ebben a korban a káptalani földesúr és jobbágyainak kapcsolata határozta meg elsősorban. 1739-ben úrbéri egyességet köt a káptalan tóti jobbágyaival. Eszerint a földesúr eláll a bérbeadástól és saját kezelésébe veszi a birtokot. Jobbágyaitól törvényes szolgáltatásokat követel. 1750-ben bonyodalmas úriszéki tárgyalások folytak a szolgáltatások ügyében. A jobbágyok, a földek és határok terméketlenségére hivatkozva méltányosabb elbánást szeretnének. 1756-ban a nép kérése a káptalan felé, hogy kialkudott bérösszeg fejében használhassák a község földjeit. Később egyre több lett a vita a káptalan jobbágyai és a falu egyéb lakosai között. A jobbágyok szerettek volna községi mészárszéket felállítani, továbbá kérték, hogy a káptalan kegyúri jogát hadd vegyék el, ugyanis a javadalmat nem a káptalan adta, hanem közös erőből keletkezett. Az 1768-ban kiadott új urbárium pontosan megszabta a földesúr és a jobbágyok viszonyát. Eszerint egy egész jobbágytelekhez 20 hold szántóföld és 8 szekér szénát termő rét tartozik. Az úrbéri szolgáltatásokat a káptalan jobbágyai egy összegben váltották meg. Az erre vonatkozó egyességük 1768. őszén keletkezett. Ezt a szerződést mindig megújították, újabb 3-3 évre. 1839-ben új szerződés készült. Ez megemlíti, hogy a káptalannak kevés birtoka van Tótiban, ez készteti őt a bérbeadásra. 1832-ből ránk maradt a káptalan levéltárában a község vázlatos térképe, miszerint a két fő utca derékszögben keresztezi egymást. Az egyik felirata: Tóti Hegységnek napkeleti és napnyugoti utcája, vagyon benne hetven ház. A másik felirata: Északnak szolgáló kis utca Keszi felé. Végül: Tóti hegység délnek fekvő utcája, mely is különbözteti a nemes fundust a Tettes Káptalan fundusától. A vázlatrajz felsorolja a káptalan birtokait a következőképpen: ?A napkeleti falu végén kivül következnek a nemesekkel a szántóföldek után Sabar nevezetü szőlőhegy, mely is nemesekkel keverve birattatik, melynek napkeletre hosszusága négy hold lehet a falu végétől, szomszédoltatik a Bácsi pusztával. Északra szolgáló kis utcán kivül vannak szántóföldek, rétek, mind keverve a nemesekkel. A falutól terjeszti magát harmadfél hold föld hosszuságnyira a hosszusága, a szélessége pedig foglal magában egy holdföld hosszuságát. Keszi határával ütközik meg. Napnyugatról a falu végén kivül vannak szántóföldek, rétek, keverve a nemesekkel. A falutól hosszusága a Gulácsi határig foglalhat magában három holdat. Ugyan Gulácsi határral szomszédoltatik.? A déli utcánál az egyik oldalon 28, a másikon 26 ház van jelezve. Ehhez a következő jegyzet található: Ezen utcának végin kivül mindjárt vannak összekeverve nemesekkel szántóföldek, szőlőhegyhez egy hold föld hosszányira, azután következik Hegymög nevezetü szőlőhegy. Szőlőhegy alatt szántóföldek nemesekkel az is keverve. Hegymögi szőlőhegyen túl következik az erdő, mely is ütközik meg Badacsonytomaji, Őrsi és Salföldi határokkal. Mind ezeknek a tagoknak összevévén hosszuságát, lehet kilenc hold földből álló hosszuságuk. Szélessége pedig hat hold föld hosszuságu. Értvén olyan szántóföldet, mely száz quadrát földből áll.

E felsorolásból láthatjuk, hogy a káptalan birtoka az idők folyamán egyre jobban szétszóródott és elaprózódott. Az úrbéli elkülönítés és tagosítás 1855-1858 között zajlott le a községben. A tagosításkor és elkülönítéskor felvett kataszteri térkép és jegyzék szerint Káptalantótiban 153 ház van. A község határa 1244 hold és 1329 négyszögöl. A káptalan 1885-ben végképp megvált ősi birtokától. A mai Rizapusztát alkotó uradalmat Szalay Bálint vette meg 12,000 forintért.

A nagy átrendezés zökkenőmentesen lezajlott. Az emberek jól jártak. Vegyük példának a plébániát, hiszen elszórt földjei és rétjei helyett egy nagyobb teleket és szőlőt kapott, melynek művelése így sokkal egyszerűbbé vált. Némi bonyodalmat okozott viszont az úgynevezett maradványföldek, illetve a hiányok ügye. Itt azokról a földekről volt szó, amelyeket az úrbéresek az úrbéri állományon felül birtokoltak. Ezek a rendezés során megmaradtak az úrbéresek kezén, de a földesurnak váltságdíjat kellett fizetnie értük. A maradványokkal kapcsolatban merült fel a hiányok kérdése. Itt olyan esetekről volt szó, ahol a volt jobbágy nem kapott annyi földet, amennyi járt volna neki. Ilyen esetekben a maradványváltságból levonták a hiányok után járó összeget és azoknak a jobbágyoknak adták, akiknél a hiány mutatkozott. A XIX. századi falu belső életéről nem sokat tudunk. Lényegében azonos volt más hasonló földműves falvak életével. Külső, jelentős események nélküli munkás hétköznapok váltakoztak apró örömökkel és bánatokkal.
Vissza az elejére

A falu története a XX. században 1975-ig
A csöndes, falusi életet gyökeresen felkavarta az I. világháború (1914-1918). A falu férfilakosságának nagy részét a távoli harcterekre szólította a könyörtelen parancs. A kezdeti lelkesedést egyre jobban a csüggedés, a növekvő gyász váltotta fel. Huszonkilenc hősi halott nevét őrzi a badacsonyi utcai temetőben felállított emlékmű. Talán ennek a tragikus háborúvégnek a velejárója volt az a fáradt közöny, amivel a falu népe az 1919- es eseményeket fogadta. A kenyérkereső nélkül maradt családok asszonyait és időseit nemigen érdekelte a politika. E korszak a falunkban jelentősebb esemény nélkül telt. Valamit segített a község gazdasági helyzetén az is, hogy a 20-as években a Tóti hegy északi oldalán, a közbirtokosság területén bazaltbányát létesített a Falk és Zinner cég s így a munka és kereseti lehetőséghez jutott jó néhány embert. Mindez azonban lényeges gazdasági javulást alig jelentett. A nagy változást a II. világháború (1939-45) hozta. A földosztás során a lakosságnak kb. a fele részesült juttatásban. A deportálásból visszatért nagyobb szőlőbirtokosok is intenzíven hozzáláttak a gazdálkodáshoz. 1948-ban ezekből a birtoktestekből alakult meg az első termelőszövetkezet. Ennek a III. típusú TSZ-nek tagjai napszámból élő földnélküli emberek voltak. 1950-ben Rizapusztán is megalakult a TSZ, végül a község területén is létrejött 86 taggal, részben az egyházi javadalmi földekből, részben a kétlaki emberek által felajánlott területekből. A Bácson működő szövetkezet a jó vezetés hiánya miatt zilált körülmények közé került, szinte félévenként kellett a vezetőséget cserélni. Felsőbb irányításra 1956. február 16-án Összefogás néven Benczik Antal vezetésével újjáalakult, majd 1960. januárjában egyesült a másik két TSZ-szel. Sok nehézséggel kellett megküzdenie, hiszen a nagyszámú állatállománynak takarmányozását igen nehezen tudták biztosítani. Ekkor még csak egyetlen Zetor volt a TSZ birtokában.

Posta

1955-ig a gulácsi postahivatal mellett postaügynökség működött falunkban. 1964. május 1-ig fiókpostaként, onnantól kezdve pedig postahivatalként teljesítette hivatását. Épülete hosszú időn át nagyon szerény volt, de 1971-ben megfelelő hivatalt építtetett számára a tanács.

Kulturotthon

A hajdani katolikus iskola épületét 1928-ban a politikai község vette meg jegyzői irodának. Ezt az épületet 1950-ben kulturotthonná alakították át. A düledező épületet az 1950-es években társadalmi munkások újjáépítették és kibővítették, 70-ben pedig teljesen modernizálták.

Könyvtár
A kulturotthonban községi könyvtár is működik.

Templom
A vallási élet középpontja századok viharain át az az egyszerű templom volt, amely kiemelkedik a falu apró házai felett. Szent Márton tóti egyházát már 1272-ben említik okleveleink. Ez a templom a mai helyén állt, hiszen az itt felszínre kerülő csontok középkori temetőre vallanak. A XV. század végén János a gyertyavivő, a tóti plébánia templom Mária oltárának örökös káplánja előléptetésért folyamodik Rómába. Ez bizonyítja, hogy a tóti plébánia templom jelentősebb egyház lehetett, ahol a Mária oltárhoz is olyan jövedelem kapcsolódott, ami egy külön pap megélhetését biztosította. A török hódítás időszakában a tóti középkori templom elpusztult. Csak a török kiűzése után, a XVIII. században kel életre újra a plébánia s épül újjá 1714-ben. Templomunk az 1745-ben Biró Márton feljegyzései alapján a következő képpen nézhetett ki: Kórus, szószék, sekrestye és padok találhatóak az épületben, de orgona nem. Szentélye boltozott, a hajó gerendás mennyezetű, tetőzetét fazsindely fedi. Torony nincs, így a harangok csupán fából készült haranglábakon függnek. Fenntartását részben a templom vagyonából, részben a hívek adakozásából fedezik. A templom körül helyezkedik el a temető. 1765-ben a püspök parancsára a hívek elhatározták, hogy templomukat nagyobbra építik. Minden segítség nélkül, csupán a maguk lelkes buzgóságából kifolyólag összeadták a pénzt, és 6-7 kőművessel megvalósították tervüket 7 év leforgás alatt. 1803-ban a templom tornya villámcsapás által ledőlt és több, mint 10 év múlva javították meg. A későbbi évtizedekben többször történt kisebb-nagyobb tatarozás az épületen, amire rendszerint a templomföldek jövedelme nyújtott fedezetet. 1940-ben kapott alapos felújítást. Ekkor több elavult berendezési tárgyat eltávolítottak. A szentélyzáródás ferde félkörét falazással próbálták szimmetrikusabbá tenni és ennek megfelelően új elhelyezést nyert az oltárkép is. A templom belső festésére csak 1946-ban került sor. Ifj. Biró Imre és Jenő festők és vállalkozók voltak. A magyar szenteket festették a hajó boltozatára. A szentélyben a négy evangélista kapott helyet. 1967-ben a tetőszerkezetet felújították. 1970-ben négy színnel festették át az épület belsejét.
Vissza az elejére

A templom berendezése
A XVIII. Század művészetére jellemző fényt vetnek az egyszerű falusi templomok belső berendezési tárgyai, képei, szobrai, bútorai. Helyénvalónak látjuk tehát, hogy ismertessük az ezekről összegyűjtött adatokat.

Oltárok
A 1765-ben két oltárról tesznek említést. A főoltár kettős elrendezésű. Az első "emeleten" a Szent Család festett képe látható, kétoldalt egy-egy durván színezett angyallal. A második "emeleten" Szent Márton képe foglal helyet egyszerű festésű oszlopok és cirádák között. Két oldalt Szent Péter és Pál eléggé kezdetleges szobrai láthatók. Az oltár közepén egyszerű szentségház van. Mellette hat fa gyertyatartó. A mellékoltár Mária látogatásának emlékékére van szentelve. Alsó részén a Szűz Anya és Szent Erzsébet festetlen szobra látható. Felső részén pedig Mária van a Kisdeddel. Jobbról Keresztelő Szt. János, balról Nepumoki Szt. János szobra. Az 1778-ban 3 oltárról tesznek említést. A harmadik, Szt. Márton tiszteletére lett állítva, amelyen nyolc aranyozott gyertyatartót helyeztek el. 1851-ben hozzáláttak a templom belső berendezésének megújításához. A faoltárt lebontották és helyébe kőoltárt állítottak.

Orgona
Az 1778-as feljegyzésekben említik először az orgonát. 1816-ban a kórusról pontos leírást készítettek. Középső részén az orgona számára faoszlopokon nyugvó, kiugró erkély található. A hangszer hat szólamú. Amikor a villám megrongálta a tornyot (1803), az orgonát a szentélybe helyezték át. 1911-ben teljesen új, pneumatikus (légtartalmú) orgonát szereltek be, amelyet 1970-ben elektromos meghajtású fúvóval láttak el.

Szószék
Az 1816-os feljegyzések szerint a templom hajójában van az evangélium oldalon a falhoz erősítve, majd rá egy évre, a leckeoldalra helyezték át. Ezt 1940-ben a belső restaurálás alkalmával eltávolítják és helyébe tölgyfából készült szószéket tesznek.

Egyéb berendezés
Az egyházlátogatási jegyzőkönyvek kezdettől fogva beszámolnak a templomi padokról, a keresztkútról, a gyóntatószékről és a szentsírról. Ezeknek helye és formája többször változott.
Vissza az elejére

Harangok
Bár a templom hosszú ideig torony nélkül állott, harangokról már 1745-ben tesznek említést. Ekkor fából készített haranglábon függ az egyetlen harang, amely 35 kg súlyú. 1755-ben már kettőről esik szó. A nagyobbik 2 mázsás, a kisebbik 1 mázsás. Ez utóbbi a hívek adománya. 1816-ban már három harang van, ezek a toronyban nyertek elhelyezést. A legnagyobb 5 mázsás és 7 kg-os, a középső 2 mázsa 25 kg, a legkisebb pedig 30 kg súlyú. A háborús sorsot a tóti harangok sem kerülték el. Helyükbe 1921-22-ben szereznek három új harangot. A legnagyobb H hangú és 272 kg, a középső D hangú és 152 kg, a kisharang pedig fis hangú és 67 kg. A II. világháborúban is elvittek egyet, s jelenleg csak két harang van.
Vissza az elejére

Belső felszerelés
Egyes feljegyzések részletesen felsorolják a templom belső felszerelését: kelyheket, cibóriumokat2, ruhaneműket. Mindezzel a templom a kezdetektől fogva kellően el volt látva. Az akkori viszonyokhoz mérten szinte bőséges volt a felszerelés, melyet a győri káptalan egyes tagjai állandóan gyarapítottak, de a templom is biztosította ezek beszerzését.
Vissza az elejére

Az egyházi vagyon
Az 1086-ban tartott I. esztergomi zsinat kimondja, hogy egyházat nem szabad felszentelni, amíg az nem adja jövedelmét és földjét. Mindezek alapján a földesurak, mint kegyurak kötelessége volt a birtokain épült templomok jövedelméről gondoskodni. A káptalantóti egyházi kegyúr bőségesen gondoskodott a templom fenntartásáról, költségeinek fedezéséről. Kezdetben nem volt elkülönítve a templom és a plébános jövedelme és ebből meglehetősen sok zavar, pereskedés származott. Erre kitűnő példával szolgál a következő eset is: A kegyúr 1745-ben panasszal fordult a veszprémi püspökhöz és elmondta, hogy Thury Pál, tóti plébános különféle birtokjogi visszaélésekkel együtt a tóti templomnak adott 60 hold föld nagy részét jogtalanul a maga hasznára fordítja. Kifejti a káptalan, hogy régi feljegyzések szerint azért adták a 60 hold földet, hogy annak jövedelméből a templomot fenntartsák. A templom mégis elhanyagolt állapotban van, mert a plébános a maga hasznára fordítja a földeket. A sérelem lényege abban van, hogy Thury Pál a plébániához tartozó földekre házakat építtetett. Ugyan ebben az évben bíróilag betiltják az építkezéseket. A plébános azzal védekezett, hogy a földek a közút mellett fekszenek, mindenki keresztül-kasul jár rajtuk, hasznot alig hoznak, s remélte, hogy a káptalan elnézi és a házépítéseket a saját fenntartására megteheti. A káptalan más dűlőben ajánlott fel területeket az út mentiek helyett, de a plébános ezzel nem törődve súlyosan megsértette a káptalan földesúri jogait. Ezt az ügyet sikerült békésen lezárni, de ettől függetlenül 25 tanut hallgattak ki. Az emberek egy része úgy tudta, hogy 75 hold földje volt a templomnak, de ebből 30-at a plébánosnak engedtek át. Más tanuk 65, illetve 60 holdról tudnak, de ebből 30 a plébánosé, a többit bérbe adták. Egyesek úgy tudták, hogy a jövedelmet a templom szükségleteire fordították. Egy 1817-es feljegyzés szerint ebben az időben a plébánosi telkeken lakó zsellérek évi 3 forint bérleti díjat fizettek. Varga János egy időben pénz helyett évente 14-18 napi mezei munkát követelt. Mivel ezzel a megoldással is csak a problémák voltak, ezért 1820-tól újra pénzben, évi 6 forintban szabta meg a bérletet. 1944-ben a plébános 1-1 házhely után 7,78 pengőt, a templom pedig 3,36 pengő évi bért kapott. Ugyanabban az évben mind a 12 telek tulajdonjogát megvették a háztulajdonosok négyszögölenként 2 pengőért. Tehát pontosan 200 éven át szerepeltek a telkek a plébánia, illetve a templom jövedelmi forrásaiként. Egy 1745-ös feljegyzés szerint a templomnak 7 jobbágytelke van. Valamelyikhez rét is tartozik, amelyen 6 szekér szénát tudtak lekaszálni a hívek. A földek egy részét a plébánosok használják, de az arány nincs meghatározva. A templom fenntartását és kiadásait részben a föld jövedelmeiből, részben a hívek adományaiból fedezik. 1755-ben már pontosan meg tudták különböztetni a templom és a plébános jövedelmeit.
Vissza az elejére

Temető
A földi lét utolsó állomása. Az egyház az elhunyt híveinek utolsó pihenőhelyét a templom közelében biztosította. Ez a szokás Tótiban is érvényesül. 1745-ös feljegyzések szerint a temető a templom körül terült el. Kerítése nincs. Egy feszület nélküli kereszt is áll benne. A község fejlődésével az utolsó állomás szűknek bizonyult és az egészségügyi előírásoknak megfelelően a falu déli részén létesítettek újabb temetőt. 1809-ben már kettő temetőről tesznek említést. Az egyiket a káptalan hasította ki földjéből, a másikat a Dóczy család ajándékozta területéből a községnek. 1847-ben már ezek is beteltek. Később ezeket is kibővítették. Jelenleg mindkét temető használatban van. A gyakorlat az, hogy a patak által kettéválasztott falu északi fele a keleti temetőbe, déli fele pedig a déli temetőbe temeti halottait. Ledniczky plébános működése kezdetén nagy gonddal rendezte a temetőket. Mindkettőt élőösvénnyel kerítette be. Az alsó temetőben 1938-ban szép keresztet állítottak fel az első világháborúban hősi halált halt katonák emlékére. 1974-ben a keleti temetőben ravatalozó épült.
Vissza az elejére

Iskolaügy
Az egyháznak minden időben szívügye volt a népoktatás, az iskoláztatás. A középkor kolostori és templomi iskoláit a törökdúlás nagyrészt elsöpörte ugyan, de az ország újjáépítésével megindul az iskolaügy rendezése is. A XVIII. század elején rendszerint csak azoknak a falvaknak van iskolájuk és tanítójuk, melyekben plébánia is van. Egy 1737-es feljegyzésben olvassuk Pozsgay György iskolamester nevét. A Helytartótanács 1770-ben országszerte elrendelte az iskolák összeírását. Az egész megyében 519 község közül mindössze 146-nak van iskolamestere. Tótiban az összeírás szerint 20 diák sajátította el az általános ismereteket. A jelentés kitér a tanulók beiskolázására is. Sok helyen kicsi az érdeklődés, a szülők elzárkóznak a gyermekek iskoláztatása elől, sőt visszatartják őket. A tanulók délelőtt és délután is mennek iskolába. Hetente egy egész nap, vagy két fél nap szünetet kapnak. A tanév hosszát nem lehet pontosan meghatározni, de általában csak télen volt tanítás. A feljegyzések alapján az iskolák állapota a következő: Legtöbbször az iskolamester lakása tantermül is szolgál, bár Tótiban ez külön volt. Az iskolamesterek képzettsége nem állapítható meg. Legtöbb helyen a falu jegyzője, továbbá kántor és a harangozó szerepét is betöltötték. A tanítók keresete igencsak változatos. Vannak helyek, ahol 189 forint az éves jövedelem, de átlagosan 50-70 forint. 1766-ban tűzvész pusztított a faluban és 8 házzal együtt az iskola is leégett. 1778-ra újból felépítették. Ez az épület már két részből állt, az egyik a tanító lakása, a másik tanterem. 1898-ban egy teljesen új iskolát építettek. Ekkor már a tanulók létszáma 115-125-re emelkedett. A régi iskola, amely a plébániával átellenben volt, egyre kevésbé felet meg a célnak. 1926-ban Zala vármegye legelhanyagoltabb iskolájának nevezték. A siralmas állapotok láttára 1927-ben 18000 pengő segélyt kapott a falu. 1948-ban államosították a felekezeti iskolákat. 1953-ban egy államosított magánházban alakítottak ki két újabb tantermet, hogy a délutáni oktatást megszüntethessék. 1963-ban még két teremmel bővítették az épületet, s így a hat tanterem biztosította a zavartalan oktatást.
Vissza az elejére

Az anyagot Balogh Eszter gyűjtötte
Forrás: Káptalantóti története (Horváth József plébános, 1975. Vörösberény)

Dátum és idő
 

Egyéb hírek

Egyéb hírek

Legfrissebb

Oldal létrehozási idõ: 0.1121 másodperc, 0.0097 lekérdezési idõ.